Sok szülőben kelt aggodalmat a hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS). Világszerte különféle megelőző intézkedéseket javasolnak. Karl Zwiauer professzor, MAM-szakértő, a St. Pölten (Ausztria) Egyetemi Kórház Gyermekgyógyászati Klinika osztályának vezetője, valamint az Osztrák Gyermekorvos Társaság táplálkozási tanácsának tagja elmagyarázza, miért játszik fontos szerepet a szoptatás a SIDS kockázatainak csökkentésében.
„A szoptatott babák könnyebben felébrednek, mert az ébredési küszöbük alacsonyabb. Ez nehézséget jelenthet a szülőknek, mert a babák gyakrabban felébredhetnek, azonban nagyon előnyös a gyerekekre nézve” – magyarázza Karl Zwiauer professzor. Ez csökkenti a veszélyes légzésleállás kockázatát, ami a hirtelen csecsemőhalál szindróma esetében gyakran előfordul. Ezenkívül, a szoptatott babák gyakran egy szobában alszanak a szüleikkel. Biztonságosabb, ha a gyermek külön ágyban vagy babaöbölben alszik, de fontos, hogy közel legyen a szüleihez vagy egy szobában legyen velük.
Egy ideje már tudjuk, hogy a szoptatás csökkenti a SIDS kockázatát. Ezt támasztja alá a következő kutatási adat:
Körülbelül 2 hónap elteltével a szoptatás védőhatása bekapcsol és 50%!¹-kal csökkenti a SIDS kockázatát. A több mint 4 hónapig tartó szoptatás tovább fokozza ezt a hatást. A jó hír az, hogy a szoptatás és a cumisüveg váltogatása ugyanúgy csökkenti ezt a kockázatot, mint a kizárólagos szoptatás. approx.
Az alábbi kiegészítő intézkedések is segítenek csökkenteni a SIDS kockázatát:
„Ha lehetséges, az édesanya 4-6 hónapig kizárólag szoptassa a babáját” – javasolja Zwiauer professzor. Az anyatej a legjobb táplálék a babának az élet első hónapjaiban. A szoptatással nemcsak megelőzhető a SIDS, de lehetővé teszi a gyermek és édesanyja közötti testi kapcsolatot.
A szoptatás technikáját azonban meg kell tanulni, mert a rossz technika a mellbimbók sérüléséhez vezet. A várandós nőket még a szülés előtt fel kell készíteni a szoptatásra. E célból érdemes részt venni szülésfelkészítő tanfolyamon vagy szoptatási tanácsot kérni laktációs tanácsadótól.
Karl Zwiauer professzor a következőt javasolja: „Sokat segíthet, ha szülés után felkeresünk egy szoptatási ambulanciát vagy csatlakozunk egy szoptatási csoporthoz, amennyiben nehézségek adódnak a szoptatással. Segítséget nyújtanak a szoptatási problémákra, hasznos tanácsokat kaphatunk a szoptatási tanácsadóktól, és lehetőségünk van tapasztalatot cserélni hasonló helyzetben lévő anyukákkal.”
Életének első néhány napjában a babát a lehető leggyakrabban tegyük mellre, hogy a mell hozzászokjon a szoptatáshoz és a szoptatás stimulálja a tejtermelést. A szoptatási időszak alatt a babának kell eldöntenie, mikor szeretne enni. Az anyák gyakran úgy érzik, hogy túl kevés a tejük, mert a babájuk túl gyakran akar szopni. Pedig általában nem ez a helyzet: egyszerűen csak sok újszülöttnek nyilvánvaló igénye a szopás, amit a táplálkozás önmagában nem elégít ki. Amikor a szoptatás már jól működik, a nyugtató cumi hasznos kiegészítő lehet. A babák ügyesen meg tudják különböztetni a mellet a cumitól, és gyakran mindkettőt el is fogadják.
„A szoptatás csökkenti a hirtelen csecsemőhalál szindróma kockázatát és támogatja a testi kapcsolatot. A szoptatás és a nyugtató cumi nem zárja ki egymást, hanem hasznos kombináció a SIDS megelőzésében.”
(Karl Zwiauer professzor)
A nyugtató cumit azonban sohasem szabad az etetés késleltetésére vagy elhalasztására használni. Ez ahhoz vezethet, hogy nem termelődik elegendő mennyiségű tej. Ha nem szoptatsz, akkor különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az életkornak megfelelő tápszert adj a babának és elegendő testi kapcsolatod legyen vele. „Ha cumisüvegből tápláljuk a csecsemőt, akkor is legyen a lehető legközelebb az édesanyja testéhez, így érezheti a melegét és a szívverését” – javasolja a szakértő minden olyan édesanyának, aki nem szoptat.
Photos: Shutterstock
Források:
1), 2) Thompson JMD, Tanabe K, Moon RY, Mitchell EA, McGarvey C, Tappin D et al. Duration of breastfeeding and risk of SIDS: an individual participant data meta- analysis. (A szoptatás időtartama és a SIDS kockázata: egyéni résztvevők adatain alapuló metaanalízis) Pediatrics 2017; 140: e20171324.